... alak.
Vonszolódva turbékol az idő,
Én mégis, a szívemben tartalak...
Azúrkék erdőben imádkozom,
Rongyolódó perceim tűfokán.
Éveimen ülök, mint pejlovon,
S nézem, ahogy lángokat fog szobám.
Kis lelkeket mentek, most pihegnek
Íriszüket kérdőn rám szegezve,
Érzik rajtam illatát a mennynek,
S, hogy általam lesznek majd ... |
